A Bükk lábánál, erdőszélen fekvő, a völgy felé lejtő terület egykor öko- és lovasparkként működött, ma elhanyagolt állapotban van. A telken egy körülbelül tíz éve félbehagyott téglaépület és két istálló áll. A koncepció a bontás helyett ezek átépítésével számol, és új programot ad nekik: oktatási és rendezvényközpont, reprezentatív szálláshely és apartmanház alkotja az együttest.
A telepítés a meglévő épületek helyzetéből indul. A három épület az erdő vonalát követi, fő homlokzataik a nyitott rét és a kilátás felé néznek. A gépkocsik a telek alsó részén, a lejtőbe süllyesztett, támfallal takart parkolóban állnak meg, innen kanyargó út vezet fel az épületekhez. A szintkülönbséget támfalakkal, lépcsőkkel és hosszanti füves ágyásokkal tagolt teraszok veszik fel. A szállásépület és az oktatási központ között tűzrakóhelyes közösségi tér jön létre.
A nagyobbik istállóban kap helyet a Sanat Akadémia: oktatótermek, 100 fős rendezvényterem és a kiszolgáló konyha. A hosszú tömeget egy alacsonyabb, fa burkolatú, nagy üvegfelületű rendezvényterem szárny egészíti ki.
A félkész téglaépület kétszintes szálláshellyé alakul. A középső, fával burkolt részt két kiugró oromfalas szárny fogja közre, a földszinti társalgó elé üvegtetős, acélszerkezetű fedett terasz kerül.
A távolabbi istállóban külön bejáratú, földszintes apartmanok készülnek. A bejáratokat függőleges falécezés árnyékolja, a véghomlokzat mélyített oromzata alatt fedett terasz alakul ki.
Az épületek közös eleme az egyszerű nyeregtetős tömeg és a homlokzat síkjából kihúzott, vakolt keretbe foglalt, fával burkolt oromzat. Az anyaghasználat szűk: homokszínű vakolat, natúr fa burkolat és lécezés, sötét antracit tetőfedés és
fémszerkezetek. A színek a környező erdő és a száraz rét tónusaihoz igazodnak. A kertépítészet díszkert helyett réti jellegű, fűféléket alkalmazó növénytelepítéssel és alacsony, tompított kültéri világítással számol.